2007. február 21., szerda

allatsagok

Par napja nem irtam, tul elfoglalt voltam, sok a munka, polomeccsekre, kosarmeccsre jarogattam. Szinte megvertek, "kiuztek" szep Erdelyorszagbol csak azert mert magyar vagyok, s rajottem, hogy kedvenc csapatom szurkolotabora semmiben se kulonbozik a bukaresti csapatok szurkolotaboratol. A sovinizmus es az ellenfel csapat mocskolasa napirenden van. Ez van. Welcome to reality! Nem tudom, valahogy elment a kedvem az egesztol. Nem vagyok "ultras", nem tudom megerteni azokat akik csak egy csapatert elnek-halnak, munkahelyet, csaladot, baratot-baratnot elhanyagolnak es gyulolnek mindent, ami "mas" csapattal kapcsolatban van. Van egy olyan erzesem, hogy az embernek szuksege van effektiv egy olyan helyre ahol kitombolhatja magat, ahol elvegyul a tomeggel, ahol ismet vadember lehet. Vegulis a velunk szuletett agresszivitast valahol le kell adni. Regen voltak a haboruk. Most vannak a lelatok. Tudom, egesz szociologiai tanulmanyok szulettek errol a temarol, sok erdekes cikket olvastam mar errol, de valahogy mindig "megut" mikor latom a stadionokon azt a viselkedest, azt a parasztsagot. Rohogom, de sirnom kene. Sok olyan ember van, mint en, aki amikor kimegy egy-egy meccsre showt akar latni. Hogy nyer a csapatunk, hogy vegig szurkoljak a meccset a "fiuk", ismetlem, szurkoljak es NEM mocskoljak az ellenfelet, szorakozni akarok. Mert a sport vegulis errol szol. Valaki profi szinten uzi es en meg azzal, hogy osztonzom jobb eredmenyt er el. Miert osztonzom? Mert vele tartok, mert a sportolo kepvisel egy csapatot, egy varost, egy orszagot. Es ha az a sportolo nyer, akkor engem ez buszkeseggel tolt el mert en azzal a csapattal, varossal, orszaggal azonosulok, resze vagyok. Mert ezaltal megmutatta a sportolo, hogy a csapatom, a varosom, az orszagom jobb mint a masik csapat, varos, orszag. Sajnos az eletunk nagy resze is errol szol. Megmutatni, bebizonyitani azt, hogy jobbak vagyunk mint a masik, hogy markasabb cipot vettem, hogy jobb es szebb az autom, a lakasom. De errol talan maskor.

4 megjegyzés:

Lorinczi Zoltan írta...

Hmm... Eszrevettem, hogy, ha peldaul focimeccset nezek, soha nem tartok egyik csapattal sem. Csak a jatekert nezem. De lehet, ez azert van, mert fogalmam sincs, ki az a "real" vagy "juve" vagy mittomen :)

Kulonben mas sportoknal is, ahol ismerem a jatekosokat stb, 90%-ban a jatekert kovetem a meccset, nem erdekel annyira, h ki nyer.

"bebizonyitani, hogy jobbak vagunk, mint a masik"
-> hat..., ha ezt masik nem veszi eszre, akkor nem is bizonyitgatok mar, mert akkor NEM AKARJA eszrevenni :D

Lutzi írta...

Hmmm...mikor kimegyek meccset nezni, akkor en is a "jatekot", vagyis showt akarok latni. Es ennek a shownak a resze a szurkolas is, pont ugy, mint a jatek maga. Wikipedian olvastam, hogy egyik liverpooli jatekos meselte, hogy konnybelabadt a szeme mikor meg ki se mentek a palyara, mar az egesz oltozo beleremegett ahogy 40000 ember enekelte a csapat himnuszat, a "you never walk alone"-t...el se tudjuk mi kepzelni milyen erzes lehet!

jdaniels írta...

Lo: Te csak a jatekeret nezed. Akkor kb 90% at elveszted annak az erzesnek, amit egy meccs tudna nyujtani. Ez nem csak annyirol szol, hogy egy szep jatek. Ez nem muveszet, ez nem festmeny, amiben csak ugy siman gyonyorkodni kell. Legalabbi szerintem. Ez olyan, mintha pokereznel, es annyibol allna a jatek, hogy kiosztjak a lapokat, cserelsz es utana megmutatjatok, es aki nyert anak 1-0, es igy tovabb.

Névtelen írta...

szerencséd, hogy csak szinte vertek meg... voltak azon a polómeccsen viszont olyanok akiket kedvenc csapatod "nagyrománai" hátbatámadtak... csak mert magyarok... .x.