2007. február 21., szerda

allatsagok

Par napja nem irtam, tul elfoglalt voltam, sok a munka, polomeccsekre, kosarmeccsre jarogattam. Szinte megvertek, "kiuztek" szep Erdelyorszagbol csak azert mert magyar vagyok, s rajottem, hogy kedvenc csapatom szurkolotabora semmiben se kulonbozik a bukaresti csapatok szurkolotaboratol. A sovinizmus es az ellenfel csapat mocskolasa napirenden van. Ez van. Welcome to reality! Nem tudom, valahogy elment a kedvem az egesztol. Nem vagyok "ultras", nem tudom megerteni azokat akik csak egy csapatert elnek-halnak, munkahelyet, csaladot, baratot-baratnot elhanyagolnak es gyulolnek mindent, ami "mas" csapattal kapcsolatban van. Van egy olyan erzesem, hogy az embernek szuksege van effektiv egy olyan helyre ahol kitombolhatja magat, ahol elvegyul a tomeggel, ahol ismet vadember lehet. Vegulis a velunk szuletett agresszivitast valahol le kell adni. Regen voltak a haboruk. Most vannak a lelatok. Tudom, egesz szociologiai tanulmanyok szulettek errol a temarol, sok erdekes cikket olvastam mar errol, de valahogy mindig "megut" mikor latom a stadionokon azt a viselkedest, azt a parasztsagot. Rohogom, de sirnom kene. Sok olyan ember van, mint en, aki amikor kimegy egy-egy meccsre showt akar latni. Hogy nyer a csapatunk, hogy vegig szurkoljak a meccset a "fiuk", ismetlem, szurkoljak es NEM mocskoljak az ellenfelet, szorakozni akarok. Mert a sport vegulis errol szol. Valaki profi szinten uzi es en meg azzal, hogy osztonzom jobb eredmenyt er el. Miert osztonzom? Mert vele tartok, mert a sportolo kepvisel egy csapatot, egy varost, egy orszagot. Es ha az a sportolo nyer, akkor engem ez buszkeseggel tolt el mert en azzal a csapattal, varossal, orszaggal azonosulok, resze vagyok. Mert ezaltal megmutatta a sportolo, hogy a csapatom, a varosom, az orszagom jobb mint a masik csapat, varos, orszag. Sajnos az eletunk nagy resze is errol szol. Megmutatni, bebizonyitani azt, hogy jobbak vagyunk mint a masik, hogy markasabb cipot vettem, hogy jobb es szebb az autom, a lakasom. De errol talan maskor.

2007. február 16., péntek

a munkas es mr. W

Apropo, munkatarsak:)

Kedves blogtarsam peldajat kovetem es par sort irnek a munkatarsaim kozul a legerdekesebbekrol. Eloszor is megjegyeznem, hogy nem egy bizonyos szemelyrol van szo, hanem ugy a munkasrol, atlagban. Nevezzuk ugy, hogy "A Munkas". Nagybetusen. Mert O megerdemli. Mert O dolgozik es mert neki jogai vannak. O kovetelozik, neki kell es neki jar. Mert megdolgozott erte, mert o itt volt. Mert O csinalta. Ertheto, ha nem elmagyarazom pontosabban: o itt volt, tehat oraber jar neki. "Hogyhogy rossz a minoseg? Gorbe a fal? Ha' rossz volt a vizmertek! Kicsi volt a tegla es nem lehetett jobban rakni!" - "Levonasok?? Ha' de o itt volt!, o dolgozott" Es fel van haborodva. O tudja, hogy jol csinalta. Neki mindig van egy magyarazata. O okos, o tudja hogy kell csinalni, mert o tiz eve ezt csinalja. Az nem szamit, hogy tiz eve rosszul csinalja, nem. Csak az szamit, hogy o a fizetest megkapja, bonuszokat, premiumokat es lehetoleg havonta fizetesemelest. Nem konnyu veluk dolgozni. Oszinten bevallom, hogy meg egyetemista koromban, mikor eloszor epitotelepre mentem be es otthagytak 20 munkassal, a gatyam is reszketett bele. Szinte akarmit "megetettek" velem, ertheto is, hisz tapasztalatom egyenlo volt a nullaval. Most is probalkoznak, vagyis probalkozik "A Munkas". De mar nem megy:) Felreertes ne essek, nem minden munkas ilyen. Tisztelet a kivetelnek, ahogy mar mondtam egy korabbi bejegyzesemben.

Van akkor a masik munkaspeldany: a csoportvezeto. Veluk csak ovatosan, ha egyszer elkaptak, hogy hulyeseget mondtal vagy tevedtel, vege! Akkor nem csak a vezeto, hanem az egesz csoport a hatad mogott rohog es barmit bemagyarzhatsz, mar nincs kinek. Szinte poruljartam az osszel egy ilyen csoportal:) Elmeselem. Uj acsbanda erkezett a telepre, mar a hiruk megelozte oket, apuka 5 fiaval, egytol egyig 120 kilos allatok, pofatlanok, valosagos "mernokevok". A "gyerekeknek" csak egy ember tud parancsolni: az apjuk, az oreg Berki bacsi. Egyik kollegam leszivta, odament hozzajuk anelkul, hogy bemutatkozzon, elkezdte a rajzokat magyarazni. Ezek meg aszontak, hogy "te kolyok, add csak te ide azokat a rajzokat es hagyjal nekunk beken, huzz a picsba, tudjuk mi mit kell csinalni" Es tudtak. Es szegeny Sanyi meg tatottszajjal maradt. Es elhuzott. Es azota se tud szoba allni veluk. Visszaterve. Utolso szintnel tartottunk a szerkezettel, arra jarok, odahivnak mert ok valamit nem ertenek a rajzbol, hadd magyarazzam el nekik. Enyhe ironia volt bennuk, sebaj, gondoltam, lassuk mi a szitu. Nem volt konnyu problema, amivel "zaklattak", de sikerult felvilagositani oket, sot, bebizonyitani azt, hogy amit ok allitottak az hulyeseg. Oszt idovel meg egy-ket ilyen alkalom eloforult es azota a legjobb haver vagyok az oreg Berki bacsival. Menekul toluk mindenki, szinte naponta hallom, hogy mar megint leszivattak valakit. Egy orom veluk dolgozni:)

Asszem mara eleg volt...holnap kovetkezik mr. W es a futesert vivott haboru. To be continued:)

2007. február 14., szerda

rendorok es egyeb "balintok"

Gondolkoztam kb 2 percet, hogy mirol is irjak: arrol, hogy milyes hulyesegnek tartom a balintnapot, pontosabban a vele jaro sok nyalas es csopogos szoveget, azt, hogy a mediabol allandoan az omlik stb, vagy a tegnap esti elmenyemrol. Es a tegnap esti elmeny szerintem sokkal erdekesebb, mint a "balintnap"

Pitestien voltam delegacioban, hajnali 6kor indultunk, sok oras targyalasok es kiados vacsora utan visszaindultunk, leven ez kb 8 ora tajt, este. Lassan haladtunk, esett az eso es kod volt, az Olt volgyeben meg iszonyu forgalom, turelmetlenek voltunk, haza akartunk erni, Dr DRE bombolt az autoban az oreg zsido kirandulotarsam oromere. Szeben. Fel 12. Kb. Egy stoplampanal veletlenul atfutottam, tul keson vettem eszre azt, hogy a lampa sargarol pirosra valtott. Olyan gyorsan embert meg nem lattam kiszallni autobol, mint az elottunk epp rutinos razian levo rendort. Leallitott. "Na, bekaptam, ez konyv" - gondolta a soforbacsi, vagyis en. Karomkodtam kettot magamban, nyugodt kepet eroltettem magamra es vartam, amig a zsaru az auto melle erkezik. "Domnu Ferenc, unde va grabiti?" - kerdi vigyorgo pofaval a tekintelyes, pocakos "donut"zabalo rendor. "Phai, stiti ca..." Gyerekek, ennyit nem magyarazkodtam, ennyit nem rimankodtam es konyorogtem asszem soha senkinek. Rettenetes erzes. Tudtam, hogy hibas vagyok, lepergett elottem egy szempillantas alatt az elkovetkezo honap, buszozasok, gyaloglasok, rendorsegi vizsga...nehezemre esett elgondolni, hogy milyen lesz visszaterni a ratukra...Ket konyorges es egy rimankodas utan mindig eroltetett hangsullyal beszurtam azt, hogy "csinaljuk ugy, biztos urak, hogy jo legyen". A bajuszos erosen tartotta magat, a masikon lassan kezdtem eszrevenni, hogy megesik a szive rajtam. Usd a vasat amig meleg! Utottem en, nem volt gond:). Vegul aszontak, hogy "menjek vissza az autohoz es mikor visszajovok, akkor ugy jojjek vissza, hogy csak buntetest kapok" Felcsillant a szemem, az autoban osszeszekapartam a maradek penzem es vegul reszketo kezzel, de repeso szivvel kifizettem a 39 lejes buntetest...120 lejjel. Es a piros szin rogton atvaltott sargara. Mint a kisgyerek egy uj jateknak, ugy orultem.

2007. február 10., szombat

a regen vart hatas:)


Multkori bejegyzesemben emlitettem, hogy cirkusz volt abbol, hogy a "sapadtarcu" munkasok nem ovtak a teraszon levo csempet. A hatas nem maradt el. Vizsgaljatok meg a kovetkezo kepen azt a "szakszeruen" elhelyezett foliat. A vedelem az tokeletes.

2007. február 9., péntek

Pityu bacsi

Ezt a kepet utolag tettem be. A kicsi, alacsony, mellenyes uriember Pityu bacsi. Szomoruan nezi, ahogyan a markologep turja azt, ami regen a szulohaza volt...


Az epitotelepek nagyjabol hasonlitanak egymasra, mindenhol zaj van, szemet, rendetlenseg, szitkozodnak az emberek, mindenki szid mindenkit es allandoan panaszkodnak, hogy ilyen szervezetlen munkatelepen meg soha sehol nem dolgoztak. A minek is ilyen. Egy dolog van azert, ami megkulonbozteti a tobbitol: nekunk van egy Pityu bacsink. Pityu bacsi, alacsony, kopcos, tekintelyes hostati, akinek a haza a mi telepunk helyen volt annak idejen. Itt szuletett kb 50 eve, itt elte le az eletet es miutan a hazat eladta, alkalmaztuk. Romanul a katonasagban tanult meg. Egesz eleteben egy lazado volt, zarkaba csuktak katonasag idejen. Roviden elmondom, hogy miert. Levelet kapott itthonrol s mikor jelentkezett az ugyeletes tisztnel, az kikototte, hogy csak akkor adja oda, ha fut egy kort a kaszarnya korul. Visszaerkezik Pityu bacsi, picit faradtan, kerdik tole, hogy "kifaradtal?". Aki volt katona, tudja, hogy azt kell erre felelni, hogy "nem". Pityu bacsi is tudta, ugy is valaszolt. "Nos, akkor meg szaladj egyet". Es ez tartott 4-5-6 koron keresztul. A vegen "hosunk" megunta a szivatast es a tisztnek megmondta, hogy "szaladjon o ket kort". Ertheto, hogy lecsuktak. O itt a mindenes, aki mindenkit ismer, akit mindenki ismer, az osszes szomszedrol tudja az osszes pletykat, o a kem, az adminisztrator, a kapus, o felel a vizpumpak mukodeserol, o takaritja naponta haromszor-negyszer az irodat es havonta egyszer elmegy es kifizeti a telefonszamlamat. Szinte olyan gazdag, mint a Nagyfonok, azt hiszem o az egyeduli "Buna-ziua"negyedi telektulajdonos, akinek a foldjen lucerna terem. A napokban osszeszamoltuk, Kolozsvar kornyeken korulbelul 4 millio euro ertekben (!!!) van telke!!! Pontban 8 ora 10 perckor, reggel beerkezik az irodaba, kesik, mert a feldecit megissza a kozeli kocsmaban. Delben eltunik egy-ket orara, es mikor a legnagyobb szukseg lenne ra, sosincs. Delutanra legtobbszor nagyon egeszseges szinben virit az arca es olyankor mar nemlehet birni vele. Az elejen meg probalkoztam...nem ment. El kellett fogadjam ilyennek . Sot, nemcsak en, a fonokom is. Szeretjuk, kirugni ugyse fogjuk, nelkule ures lenne a telep.

2007. február 8., csütörtök

nemertem...segitseg!

Miert van az, hogy akkora a kulonbseg a kulonbozo tajakrol, videkekrol erkezett emberek kozott??? Maskepp gondolkodik egy maramarosi, egy sziki, egy szekely, egy deli, egy regati, egy moldvai stb..."Palyafutasom":) alatt sokfajta emberrel dolgoztam es a mai napig is sokszor csodalkozom, hogy miert ez a kulonbseg?? Nem vagyok eloiteletekkel teli, amit allitok azt mero tapasztalatbol mondom, sajat szememmel lattam es eszleltem. Miert van az, hogy ha egyik tipusu embernek elmagyarazol valamit, megmondod, megkered, raparancsolsz...mindegy..., hogy azt a bizonyos munkat ugy csinalja meg, ahogy a terv vagy a munkatehnologia kivanja, megerti es mas meg magas ivben lesz..ja??? Vegyuk sorjaba oket:) A sziki fantasztikus iramban dolgozik, kitarto,tud gondolkodni es ha valamit ugy lat, h nem jo, akkor megkerdezi, hogy mi a teendo. Jo munkasemberek, szeretek veluk dolgozni. A maramarosi szinte ugyanolyan, mint a sziki, azzal a kulonbseggel, hogy nem gondolja meg, amit csinal. Ha te hulyesegekkel, helytelen utasitasokkal latod el, megcsinalja ugy, sot, olyan gyorsan, hogy mire te felebredsz, hogy tevedtel, mar meg is van:) Tisztelet a kivetelnek. Es akkor kovetkezzen az epitotelepek reme, a mindenttudo, okos tipusu ember: a regati vagy deli. Rettenetes! Sose dolgozz veluk! Akarmit, akarhogyan magyarazol el az odavalosi embernek, ugyis ugy csinalja meg, ahogy tudja vagy jolesik neki..esetleg ugy, hogy konnyebb legyen. Vagy ugy, hogy masnak a mukajat tonkreteszi. Pelda: az itteni telepen a sapaontest egy Buzau-i csapat vegzi. Tudnivalo, hogy a sapaba agyazzak a szerelocsoveket (meleg-, hidegviz, kanalis stb)...nos, a tegnap egy rutinos ellenorizes kozben nezem egyik lakasban, hogy a sapa megvan ontve, de egy par melegviz cso a foldon hever. Nezem a vecet...hianyzik! Benezek mas lakasba is...ugyszinten. Igeretet tettem magamnak a multheten, hogy nem mergelodom annyit. Nem is idegeskedtem fel, csak egyszeruen tehetetlenul vizsgaltam a "munka" erdmenyet. Siralmas. Ma, ugyanazok az emberpeldanyok a keleti falat szinezik. Megvoltunk ezer eve egyezve, hogy a szinezes elott letakarjak foliaval a teraszokon levo csempet, merthogy nehez takaritani, mert megkarcolhatjak a csempet stb. Es konnyebb ovni valamit, konnyebb elorelato lenni, mintsem a vegen rafizetni. Hat nem a vadmalacok "elfelejtettek" letakarni?? Mikor arra jartam, asszem nagyon savanyu kepet vagtam, mert anelkul, hogy megszolaljak, maris megjegyeztek es ijjedt keppel mondtak, hogy "sefule, facem curatenie!" :)) Nembaj, meg egy fekete pont nekik! Nem en vagyok a fonokjuk (szerencsere nekik!), de lassan a turelmem kezd elfogyni es egy nap nagyon csunyan fogok csinalni. Es akkor ne legyen senki a kozelemben:)

2007. február 7., szerda

i love my job!

Nemtudom, de szerintem azon ritka emberek koze tartozom, kik szeretik a munkajukat, szeretik azt, amit csinalnak es legfontosabb, hogy nem tudom megunni. Nincs is hogy, mert ket egyforma napom nincs, mindig mast kell csinalni, mast intezni, mas es mas problemakat megoldani, mas es mas emberekkel veszekedni, meggyozni oket, ravenni oket, hogy azt csinaljak, amit te kovetelsz. Fantatasztikus erzes!

A napokban rajottem valamire: arra, hogy mennyire fontos az onkontroll. sokszor volt ugy, hogy idegeskedtem azon, hogy bizonyos dolgok nem ugy sultek el, ahogy szerettem volna es ez ki szokott hatni arra, hogy hogyan viszonyulok az alkalmazottakhoz...kiabaltam rajuk, szidtam oket, sot, kitessekeltem valakit az irodabol es nem valami "ortodox" modon:) (ertsd: iesi in pulamjea afara!!!) Ez kihatott sok mindenre. De "valahogy" rajottem erre es az utobbi idoben kicsit moderalom magam...sokkal jobb eredmenyeket erek el igy. Es ez a sikerelmenyen kivul egyre csak motival es motival. Es mas hangulatban erkezem este haza. Es reggel, mikor munkaba kell menni, nem ugy kelek, hogy "b..a meg, megint kell menni dolgozni!"