Nemtudom, de szerintem azon ritka emberek koze tartozom, kik szeretik a munkajukat, szeretik azt, amit csinalnak es legfontosabb, hogy nem tudom megunni. Nincs is hogy, mert ket egyforma napom nincs, mindig mast kell csinalni, mast intezni, mas es mas problemakat megoldani, mas es mas emberekkel veszekedni, meggyozni oket, ravenni oket, hogy azt csinaljak, amit te kovetelsz. Fantatasztikus erzes!
A napokban rajottem valamire: arra, hogy mennyire fontos az onkontroll. sokszor volt ugy, hogy idegeskedtem azon, hogy bizonyos dolgok nem ugy sultek el, ahogy szerettem volna es ez ki szokott hatni arra, hogy hogyan viszonyulok az alkalmazottakhoz...kiabaltam rajuk, szidtam oket, sot, kitessekeltem valakit az irodabol es nem valami "ortodox" modon:) (ertsd: iesi in pulamjea afara!!!) Ez kihatott sok mindenre. De "valahogy" rajottem erre es az utobbi idoben kicsit moderalom magam...sokkal jobb eredmenyeket erek el igy. Es ez a sikerelmenyen kivul egyre csak motival es motival. Es mas hangulatban erkezem este haza. Es reggel, mikor munkaba kell menni, nem ugy kelek, hogy "b..a meg, megint kell menni dolgozni!"
2007. február 7., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)